Sziasztok!

Az egyik válaszható feladatomként egy cikk újraértelmezését és letömörítését választottam. Különösen szeretem az olyan feladatokat, melyeket később akár több területen is fel tudok használni. Mivel lesz egy prezentációnk is a félév során a téma adott volt.: a Facebbok pedagógiai célú felhasználásáról kerestem nektek egy cikket, ezt szeretném rövidítve elmesélni.

A mindennapjainkat a netezés, illetve az online felületen való tevékenység tölti ki. Kell a munkához, kell a tanuláshoz, elengedhetetlen a jegyzetek megszerzéséhez. Mindenki fent van rajta, még néha szüleink is, akik minden megosztanak, ezzel néha kínos szituációba kevernek minket.

Több felmérés is bizonyította, hogy a mintegy 4,5 millió magyar felhasználó közül; 23% a 14-24 évesek között vannak, pont az a korosztály, akiket nagy valószínűséggel mi fogunk tanítani. Az, hogy facebook jó vagy rossz, nem szeretném vitatni, de az bizonyos, hogy olyannyira belénk ivódott, hogy ha szeretnénk az óránkon csetelő diákok figyelmét inkább a tananyagra összpontosítani, kell tudnunk használni.  

No, de mire, hogyan?

Sok pedagógus attól tart, hogy nehezen fogja tudni kettéválasztani a magánéletet a szakmai magatartástól. Minnanyiunk facebook profilján vannak személyes adatok, képek, videók, hozzászólások és posztok, melyek nem biztos, hogy jó, ha a diákok szeme elé kerül (pl.: családi partikon készült felvételek stb). azt viszont, hogy majd naponta kapjunk friend request-et a diákjainktól nehezen tudjuk elkerülni. Ezen cikk részben erre ad megoldás.  Évek óta létezik csoport-funkió a facebook.com-on, amit témakörök szerint kis képpel is elláthatunk (pl.: ha sportosztályról van szó, akkor lehet focilabda, ha nyelviről, akkor nemzetiségi zászló), amit a cikk nem említett (jóllehet a keletkezéskor még nem létezett ez a funkció)a barátok visszajelölésekor az adott illetőt barátcsoportokba tudjuk osztani, legyen az kiemelt személy, vagy egyetemi szaktárs, vagy a diákunk. Ha ezt a visszaigazoláskor megtesszük, valamint beállítjuk posztoláskor, hogy except ’diák’, akkor nem kell tőle tartani, csak azok láthatják, akik ezen csoporton kívül esnek. Ha maradunk a cikk menete mellett, akkor a létrehozott csoportokban feladatokat adhatunk, ezekkel felügyelve az előző/következő óra menetét. A tantárgyi foglalkozások terepe is lehet, de a tehetséggondozás, a versenyekre való felkészítés segédeszközeként is szolgálhat. A tanulmány szerzője szerint a kutatások szerint a RJR modellnek megfeleltetetően működtető a facebook, csak gyakorlat kérdése. Például: a modell első eleménél, a ráhangolódásnál oszthatunk meg eseményeket egy leendő állami ünnepről, ingyenes múzeumi lehetőségről. A megosztás azért is jó, mert szinte mindig ágyaz be képet, ami még színesebbé teszi a felhívást.

Ha a ráhangolódás sikerült és lezajlott egy tanóra, házi feladat helyett adhatunk meg kisebb versenyeket. Véleményem szerint ez a megoldás azért is jobb, mert kötött szabályok mellett, következetesen haladva több idejük marad a diákoknak a feladat végrehajtására úgy (!), hogy a motivációjuk se fogy el: „Az eheti legszínvonalasabban posztoló diák ötöst kap. A posztoknak egy hétig csak irodalmi témájúnak szabad lennie, minimum 5 versenyző játékba lépése után indulhat is a verseny! Ha szeretnél játszani,likeold  a kiírást!’

A cikk a játékos versenyhelyzetek mellett vizsgálta tanár-diák diskurzus-struktúrákat is:

pl ajánlatétel-elutasítás/elfogadás, fegyelmezés/reagálás kérés/válaszadás-visszakérdezés.

A legtöbb kutatás kimutatta, hogy az aktív pedagógusok kapnak választ a kérdésre,posztra, megosztásra. A facbeook, és úgy, amúgy az internet nagy előnye, hogy  időben nem korlátolt, bármikor visszakereshető, de a megosztás dátuma mindig látszik, tehát hivatkozási alap lehet (mindkét fél részéről). Hátránya például, hogy az úgynevezett e-kommunikáció nem az akadémiai szabályoknak megfelelően működik. A kutatás nagyobb részében szántak időt arra, hogy ezen területet is megvizsgálják. Több pedagógus azt állította, hogy nem kell a diákoktól elvárni, hogy facebookon ugyanúgy írjanak, mint az életben, de fontos megjegyezni, hogy azok a diákok, akik nem figyelnek oda az internetes írásbeliségre, gyakrabban vétenek helyesírási hibákat a dolgozatok során is. Fontosnak tartom tehát egy olyan pedagógusi generáció megalkotását, akik ezen IKT eszközöket használni tudják és elvárják azt is, hogy a diákok kulturált kereteken belül, helyesen, udvariasan fejezzék ki véleményüket.

Itt térnék át arra, hogy a facebook nemcsak házi feladatra, vagy versenyzésre alkalmas, hanem vitafórumként, retorikai eszközök alkalmazásának táptalajaként is működhet. Fontos az anyanyelvi nevelésben, hogy ne csupán tanítsuk az internetes kommunikáció sajátos nyelvi jellemzőit és stílusbeli sajátosságait, és nyomtatott változatban vigyünk be példákat a tanórákra, hanem élőben, online is kommunikáljunk. Pl.: kijelölünk egy diákot, akinek minden héten egyszer egy számára érdekes hírt kell megosztania, melyekre a diákok reflektálhatnak. Nehézséget okozhat az, hogy a diák épp kire reflektál, ugyanis a kutatások szerint könnyű elveszni a tegeződés-magázódás viharaiban.

Összegezés:

 Elengedhetetlennek tartom a közösségi site-ok használatát, ugyanakkor óvatosan kell bánni vele. Mindenképp kell szűrnünk, mindenképp oda kell figyelnünk, hogy a magánéletünket eltávolítsuk munkahelyi feladatainktól. Ha színesíteni szeretnénk az órát, akkor alkalmas motivációnövelésre, vita, esetleg retorikai eszközök gyakorlására, ha van rá módunk, akkor megmutathatjuk az e-kommunikáció sajátos, egyedi formáit (pl.: szmájlik J ), könnyebben elérhetővé tehetjük az aktuális eseményeket, figyelmeztethetjük őket a határidőkre, illetve kissé modernebbé varázsolhatjuk az óránkat.

Az összefoglalót ebből a  cikkből írtam, mindenképpen olvassátok el, ha van pár percetek!

Köszönettel:

Ildi